ROSTETTER SZILVESZTER orgonaművész

Rostetter Szilveszter zenetanár, orgonista, zeneszerző, 1975 és 1985 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (ma Zeneművészeti Egyetem) hallgatója. Jelenleg a veszprémi Árpádházi Szt. Margit plébániatemplom orgonistája és karnagya, vezeti a Veszprémi Egyházmegyei Kántorképző Tanfolyamot, tanára a budapesti Aelia Sabina Zeneiskolának, de tanít külföldön is. A MTA Észak-Dunántúli Régiója Zenetudományi Munkabizottságának titkára, karnagya a veszprémi Szt. Margit kórusnak, a budapesti Kövi Szűz Mária Plébániatemplom kórusának és a kőbányai Lengyel Templom és Lengyel Ház Szt. Kinga kórusának. Karnagyként, zeneszerzőként és orgonistaként Európa számos országába és a tengeren túlra is eljutott. Elkötelezett híve a magyar-lengyel barátságnak, a magyar kultúrát igyekszik terjeszteni lengyel földön, míg a lengyel kultúra termékeit hazánkban népszerűsíti. E cél érdekében műfordítói tevékenységet is folytat. Tevékenységét különböző díjakkal ismerték el. 1998 óta négy CD-lemez jelent meg, melyen orgonál, és további kettő, melyen művei is megtalálhatók.
Orgonán nem játszik, csak templomban, mert azt vallja, hogy az orgona az évszázadok alatt kizárólagos templomi hangszerré vált, irodalma is igényli a szakrális közeget, csak ebben tud igazán kiteljesedni. Ha olykor-olykor zongoristaként lép fel, templomban nem játszik, mert a polgári világ legáltalánosabb hangszere a templomban sem hangzásban nem tud érvényesülni, sem a sacrum X. Pius-féle meghatározásának sem felel meg. Mindazonáltal vallja, hogy az ember lelkét gazdagító zene Isten dicsőségét énekli meg akkor is, ha a szerzőjének nem ez a szándéka. Szerinte eldugott településeken lévő kisorgonán még jobban kell játszani, mint a nagy koncertorgonákon, mert nagyobb felelősség tiszta zenét nyújtani olyan embereknek, akik esetleg olyat még élőben talán nem is hallottak, mint szakértő közönségnek, akinek módjában áll kritikát gyakorolni, összehasonlítani más előadókkal, Az egyszerű embereknek annál inkább csak szépet és nemeset szabad adni, minél kevésbé ismerik fel annak értékét, mert ők vannak leginkább kiszolgáltatva a kulturális tömegszennyezésnek. A hangversenyen éppen ezért nem az a fontos, hogy ki játszik, hanem az, hogy mit és hogyan.