LÉKAI-HOCHENBURGER PÉTER JUSZTIN - ciszterci rendi áldozópap, központi ökonómus, zirci házgondnok
1932. január 19-én született Budapesten. Középiskoláit a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban kezdte, majd az államosítás után a budapesti Petőfi Sándor Gimnáziumban 1950-ben fejezte be. A Ciszterci Rend működési engedélyének megvonása miatt nem tudott Zircre jönni, ezért a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett 1954-ben.
Gépészmérnökként dolgozott 1954-65-ig. Közben hitoktató 1955-61-ig, és titokban 1958. április 6-án a Ciszterci Rendbe lépett. Teológiai tanulmányait Egerben végezte 1965-69-ig, és ott szentelték pappá 1969. június 22-én. Közben örök fogadalmat tett, utolsóként Endrédy Vendel zirci apát kezébe Pannonhalmán 1967-ben. Káplán Bátorban 1969-71-ig, Egerben szemináriumi prefektus 1971-72, érseki jegyző 1972-79-ig, egyúttal szentszéki jegyző 1974-88-ig, érseki tanácsos 1977, érseki titkár 1979-88-ig, címzetes felnémeti apát 1986-94-ig, szemináriumi gondnok 1988-94. Közreműködött az Egri Szent János Továbbképző Központ épületének tervezésében és vezette építkezését, közben megbízott rektor 1993, majd vicerektor 1993-94-ben. Eger város kulturális életében kifejtett munkásságáért a „PRO AGRIA” emlékplakett kapta 1994-ben. 1994-től az egri érsek hozzájárulásával a zirci ciszterci apátság tagjaként, az apátság gondnoka és gazdasági vezetője 15 éven keresztül. Vezette a bazilika restaurálását, és irányította a monostor felújítását, a Szent Bernát Idősek Otthona kialakítását, melynek igazgatója volt 2005-től, és egyúttal hitoktató a zirci Állami III. Béla Gimnáziumban. Zirc városától végzett munkáinak elismeréseként
2006-ban „PRO URBE ZIRC” emlékérmet kapta, majd 2008-ban a város díszpolgárává választották. 2009. április 30-án, életének 78., szerzetességének 52., áldozópapságának 40. évében hunyt el.

Személyes vallomása a "Találkozás és beszélgetés a Krisztinavárosban felnövekedett papokkal, szerzetesekkel, valamint öreg ministránsokkal " című sorozatból:

Lékai-Hochenburger Péter Jusztin ciszterci szerzetes   

Öt gyermekes családban a harmadik voltam. A családban egészen természetes volt a vasár-és ünnepnapi szentmiséken való részvétel. Kezdetben talán szüleimmel, de iskolás korban már egyedül. Gyerekkoromban nem szerettem ministrálni. Bátyám hozta az iskolából az adventi koszorú szokását. A vacsora után körbe ültünk és rendszerint édesapám olvasott fel kis történeteket (Blaskó Mária, stb.) Csak egész kis koromban imádkoztunk együtt lefekvés előtt, iskolás koromban már ezt mindenki egyedül végezte. Már elsőáldozástól kezdve, úgy emlékszem a szentmiséhez hozzá tartozott a szentáldozás is. Nem voltam kifejezetten "jó gyermek", hanem szerettem huncutkodni, heccelni, még verekedni is.

Negyedik, vagy ötödik gimnazista koromban tanultam meg ministrálni, amikor a liturgia volt a hittan anyaga. Ettől kezdve gyakrabban ministráltam, még mérnök koromban is. Hatodik gimnazista koromban gondoltam először a papságra, egy iskolai lelkigyakorlat után. Először misszionárius, majd ejtőernyős-orvos-pap, végül is mivel a budai ciszterci gimnáziumba jártam hat évig, mellettük döntöttem. Fontos személyiség volt hivatásomban Liska Zoltán , aki rövid ideig ugyan, de hittanárom volt a Petőfi Gimnáziumban, ahol az utolsó két évet végeztem az államosítás után. Mivel 1950-ben megvonták a szerzetesrendek működési engedélyét, így nem tudtam Zircre menni, ezért gépészmérnöki diplomát szereztem, és tíz évig dolgoztam, mint gépészmérnök. Már 1956-ban kezdtem azon gondolkodni, hogy vagy a papság, vagy a házasság felé el kellene indulni, hogy agglegény ne maradjak. Egy alkalommal kértem a Mennyei Atyát, adjon valami világosságot. Másnap eljött hozzánk nagybátyám, Sigmund Lóránt , a ciszterci rend akkori vezetője (mert Endrédy Vendel apát úr börtönben volt), és köszönés után mindjárt így szólt hozzám: Péter, te azelőtt pap akartál lenni, akarsz-e továbbra is? Én mindjárt igennel válaszoltam. Így csatlakoztam az általa vezetett kis illegális ciszterci szemináriumi csoporthoz. 1958-ban öltöztem be és 1967-ben tettem örök fogadalmat. Jóllehet a gyárban nagyon szép munkám volt, és nagyon jó kollégákkal dolgoztam együtt, 1965-ben kiléptem a gyárból. Egerben végeztem el a teológiát, és ott is szenteltek pappá 1969-ben. Két nagyon szép kápláni év után, Egerben lettem szemináriumi prefektus, majd 16 évig érseki titkár, majd hat évig szemináriumi gondnok és vicerektor. 1994-ben hívott Károly apát úr Zircre, mint ciszterci szerzetest. Érsek Úr hozzájárulásával 1994-ben jöttem Zircre, és ma is itt élek és végzem a reám bízott munkát, mint gazdasági vezető, hitoktató és lelkipásztor.

Minden helyemen jól éreztem magam, mert minden feladatkörben az Isten rendelését láttam, jóllehet annak idején másképpen gondoltam életem alakulását. A lényeg az, hogy az ember rábízza élete alakítását a Gondviselésre. Ő tudja legjobban, kit milyen útra hívott.

Még két érdekes dolog: már csecsemőkoromban a Szűzanyának szenteltek, ezért a kereszteléskor a Péter, Emil, Géza, Mária nevet kaptam. Édesanyám csak pappászentelésem után mondta el nekem, nehogy befolyásoljon a döntésemben, hogy nagyanyám már 4-5 éves koromban megmondta neki, hogy belőlem pap lesz.

Mindezekért legyen hála és dicsőség a Szentháromságos Egy Istennek.
(Forrás: www.violart.hu)