■ A doktori disszertációja milyen témát ölel fel?

■ Az 1900-as évek első felében tevékenykedő magyarországi orgonatervező-szakértők tevékenységét dolgoztam fel, mely téma szinte járatlan területnek számít az organológiában. Az orgonaszakértők nyújtottak segítséget az orgonaépítőknek abban, hogy a korszerű elveknek megfelelő hangszerek készüljenek. A korszak jelentőségét mutatja, hogy ebben az időszakban épült Magyarország jelenlegi orgonaállományának jelentős része. Sajnálatos, hogy mára csak kevés hangszer maradt fenn eredeti állapotában.

■ A doktori hangversenyen ki értékeli a produkcióját?
 
■ Öttagú bizottság értékeli a koncertet, melynek elnöke Lantos István zongoraművész, a Zeneakadémia nyugalmazott rektora lesz. Rajta kívül biztosan az értékelők közt lesz Baróti István, az Esztergomi Bazilika orgonaművész-karnagya és dr. Enyedi Pál orgonaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszakának vezető professzora.
 
■ Miként készül a megmérettetésre?
 
■ A lehető legtöbb időt igyekszem gyakorlással tölteni, nemcsak itthon a belvárosi, illetve a ferences templomban, hanem a helyszínen is, ahol szintén nagyon sokat kell dolgozni. Míg egy zongoraművész gyakran beéri néhány órás próbával egy hangverseny előtt az adott hangszeren, addig az orgonistáknak komplett gyakorlási rendjük van, melyben gyakran teljes éjszakák is szerepelnek. A Művészetek Palotájának nagy, öt manuálos, kilencvenkét regiszteres koncertorgonája egyedülálló hangszer. Az orgonairodalom széles spektruma szólaltatható meg rajta, azonban különösen is igaz rá az, ami minden orgonára: minden egyes darabot gyakorlatilag újra kell hangszerelni rajta. Meg kell keresni azokat a hangszíneket, hangszín-kombinációkat, amelyekkel a legszebben szólnak a művek, amelyekkel a legtökéletesebben lehet visszaadni a zeneszerző szándékát. Csak a hangszínek megtalálása tizenhárom órát vett igénybe, melyek beállításait tárolja az orgona elektronikája. Azóta az újabb és újabb gyakorlások alkalmával finomítottam ezeket.
 
■ Szabad kezet kapott, vagy voltak megkötések a hangversenyen elhangzó művek kiválasztásánál?
 
■ Nem volt megkötés. Igyekeztem az orgonairodalom legnehezebb, legfajsúlyosabb alkotásai közül válogatni. A hangverseny kezdődarabja Bach egy fiatalkori, nagyszabású alkotása lesz, majd Viviani szonátája csendül fel Solymosi Péter trombitaművész barátom közreműködésével. Ezt egy egészen különleges, ritkán játszott kompozíció követi, Schmidthauer Lajos Scherzója. A szerző tervezte újra a Baja-belvárosi templom orgonáját a hangszer 1936-ban történt bővítésekor. A doktori disszertációmban többek között az ő orgonaszakértői tevékenységével is foglalkozom. Ezt követi egy monumentális hangvételű, nagyszabású szonáta Julius Reubkétől a 94. zsoltár témájára, ami nagyon jól érvényesül azon a hangszeren. A szünet után a francia Bach-nak nevezett romantikus mester, César Franck egy késői korálfantáziája szólal meg, majd Joseph Bonnet Tündérek című alkotása, valamint még egy Schmidthauer mű: a Változat és fúga A keresztfához megyek című katolikus népének dallamára. Zárásként ismét egy nagyszabású alkotás, Max Reger korálfantáziája csendül fel.

Forrás: baja.hu  - B. Sz.