- Hogyan emlékszel Tanár úrra? Az ő munkássága, jellegzetes zenei felfogása mennyiben hatott Rád?

Döntő hatással volt pályám indulására, amiért nem tudok elég hálás lenni! És egyúttal máig hallom, érzem az Ő szellemiségét minden egyes alkalommal, amikor odaülök a Bazilika orgonájához!

- Hogyan lehetne véleményed szerint megőrizni és méltóképpen ápolni az emlékét? Ismerik-e, játsszák-e műveit a fiatal művészek is?

Egy zeneszerző akkor „létezik”, ha játsszák a műveit, akkor is, amikor már nincs az élők sorában, ami alatt elsősorban azt értem, hogy a mindenkori szerző esetleges közbenjárása nélkül is „tovább élnek” alkotásai! Én pedig azt tudom tenni, hogy folyamatosan repertoáromon tartom orgonaműveit. A mai fiatalok ismerik a Koloss repertoár egy részét, és játsszák is. Viszont a jövő felnövő nemzedékével is meg kell ismertetni ezeket a nagyszerű alkotásokat, amely feladatot én teljes egészében sajátomnak tekintek!

- Minthogy az orgonaművészi léten túl, Te is zeneszerző vagy – és jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés szakos hallgatója is –, nyilván a saját elképzeléseidet is törekszel megvalósítani; amennyire lehetőségeid engedik, előnyére formálni a Bazilika zenei arculatát, sőt ezt továbbgondolva, talán a mai magyar egyházzenei élet arculatát is. Tudjuk, még korai a kérdés, de mégis feltennénk: a jelen pillanatban milyen elképzelések, lehetőségek körvonalazódnak Benned e téren?

Vannak terveim, de – mivel hivatalosan csak május óta állok a Bazilika alkalmazásában – ezek még bennem sem körvonalazódtak teljesen, hiszen minden ötlet csak akkor életképes, ha a mindenkori megvalósítás útja is feltérképezhető lesz! Mindehhez nekem is kellőképp ki kell ismernem magam a Bazilika belső, mindennapi életében…

- Zeneszerzői munkálkodásodban mennyire inspirál Téged az a hangszer, aminek most a "gazdája" lettél?

A zeneszerzői énemet a legtágabb értelemben minden inspirálja! A busz lengéscsillapítójának nyikorgásától kezdve a legmagasabb rendű zenék hallgatásáig! De komolyra fordítva; az utóbbi években orgonára kevésbé, inkább más hangszerekre komponálok, de azt hiszem, hogy az a tudat, hogy egy ilyen helyen szolgálhatok, mindenhez erőt és inspirációt ad!

- A liturgiában a régi orgonista hagyomány szerint fontos helye van az improvizációnak, amit elődöd, Koloss István tanár úr emlékezetesen művelt. Téged is sokszor hallottunk nem akárhogyan rögtönözni, ezért reméljük, hogy ezt a „műfajt” továbbra is művelni fogod. Te mit gondolsz erről, és – ha már ilyen remek hangszer van kéznél – kihasználod-e az adódó lehetőségeket?

Természetesen – a szolgálat keretein belül – igyekszem a lehető legigényesebben orgonálni, és minden alkalommal, amikor a hangszernél vagyok, igyekszem valami újat kipróbálni. Értem ezt a népénekek bejátszására, de a regisztrálásra is. Egyébként ez az egyik alapvető megközelítésem a komponáláshoz is, és az élet minden dolgához egyaránt.

- A Szent István Bazilikában sajnos régóta nincsenek olyan orgonakoncert-sorozatok, amelyeken elsősorban a hazai, de rajtuk kívül a nálunk megforduló külföldi orgonaművészek is bemutatkozhatnának; a szentmiséken kívül csak elvétve hallható ez a köztudottan remek hangszer. Hogyan látod, a jövőben lesz-e lehetőség efféle koncert-sorozat megtartására?

Örülnék, ha lenne lehetőség ennek a koncertsorozatnak az újraindítására, de ennek számos kritériuma van, amelyeknek teljesülniük kell.

- Talán kevesen tudják, de a székesegyházi orgonaművészi szolgálathoz szervesen hozzátartozik a templom kórusával kapcsolatos munka, a szentmiséken és az állandó felkészülés során a kórus kísérése. Van már gyakorlatod ebben, hiszen hosszú éveken keresztül voltál a Debreceni Református Kollégiumi Kántus orgonista-korrepetitora, és pár hónapja már a Bazilika kórusával is együtt dolgozol. Hogyan tudod hasznosítani korábbi tapasztalataidat e téren? Találkoztál-e újdonsággal a korábbiakhoz képest a jelenlegi munkádban? Hogyan fogadott az énekkar, és hogyan indult a közös munkátok Fehér Lászlóval, a Bazilika énekkarának karnagyával?

Immáron tizenkét éves korrepetitori múltra tekinthetek vissza, ugyanis tizennégy éves koromtól egészen a közelmúltig a Budapest Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom orgonista-korrepetitora voltam, ahol jelenleg is Édesapám a karnagy-zeneigazgató. Mindezen tapasztalatok nélkül nem tölthetném be ezt a titulust, hiszen a tevékenységem egyik fő kritériuma az énekkar mindenkori kísérete, amely természetesen a karnaggyal való közös munkát jelenti. Tavaly szeptembertől nem hivatalosan már belefolytam a közös munkába, amelynek következtében májustól „szakadás” nélkül tudtam átvenni Koloss Tanár Úr feladatait. Fehér László karnagy úrral pedig – túlzás nélkül mondhatom – nagyszerűen tudunk együtt dolgozni, ami szintén elengedhetetlen szempont volt a kinevezésemhez.

- A kinevezésed utáni első jelentős – mondhatni országos – bemutatkozásod várhatóan az augusztus 20-i Szent István-napi ünnepségek keretében lesz. Mint minden nagy ünnepnek, ennek is megvan a maga forgatókönyve, kötelező elemei – ezzel együtt van-e valamilyen terved erre a napra? Mivel fogsz szerepelni az ünnepség-sorozatban?

Tavaly játszottam először az augusztus 20-i bazilikai körmeneten. Idén már 20-án, a délelőtti nagymisén is én fogok közreműködni, ahol a templom énekkara Harmat Artúrnak, a székesegyház egykori karnagyának Szent István Miséjét énekli, az én közreműködésemmel.

- Számos elfoglaltságod és további tanulmányaid mellett, várhatóan lesz-e energiád, lehetőséged a repertoárod bővítésére, orgonakoncertek adására is? Mert várnánk azért a továbbiakat… :-)

Idén szeptembertől a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának leszek óraadó tanára, ahol zeneszerzés alapjai, formatan és analízis, és partitúraolvasás tárgyakat fogok tanítani, amely a rendelkezésemre álló idő még szigorúbb beosztását fogja megkívánni, de a folyamatos komponálásra, és orgonistaként repertoárom bővítésére mindig találok időt, hiszen amire nagyon akarok, azt gondolom – eddigi tapasztalataim is ezt igazolják – , tudok időt szakítani!

- Gratulálunk a kinevezésedhez, sok sikert kívánunk a további munkádhoz, tanulásodhoz! Köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál!

Én is köszönöm a lehetőséget!