- Honnan ered a zene iránti érdeklődése, mikor találkozott először az orgonával?
- Zeneóvodába is jártam, majd később zongorázni tanultam. Vallásos családból származom, középiskolás a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban voltam, ahol éppen 1989-ben érettségiztem. Tanulmányaim kezdetén kapott új orgonát a közösség. Érdekes, hogy korábban is a közelében voltam az egyházi zenének, de az orgonával való találkozáshoz Pannonhalmára kellett mennem. Erről gyakran szoktam mondani, hogy annak az orgonának is én voltam az (egyik) első játékosa, ahogy számomra is ez a hangszer volt az első.

- Öt képesítéséből kettő kötődik ehhez a hangszerhez, további kettő pedig az egyházi zenéhez, külföldön is tanult ez idő alatt. Kik voltak önre hatással?
- Úgy érzem, a Grazi Zeneakadémián rengeteget tanulhattam, mivel Ausztria és Németország hagyományosan központja az egyházzenének, másrészt ott nem volt negyvenéves törés, ami itthon megakasztotta az egyházzenei fejlődést. Grazban Hannfried Lucke professzor volt rám nagy hatással, itthon pedig a zeneszerző-orgonaművész Koloss István megközelítését érzem hozzám legközelebb állónak. Mivel kevés iránymutatás maradt fenn arról, hogy pontosan hogyan kellene például Bachot játszani, a zenetudósoknak ez gyakori okot ad a vitára. Koloss megközelítésében pont a nyitottság, a művészi szabadság volt vonzó.

- Bachot említette. Mely zenei stílusokat, vagy korszakokat kedveli?
- Ez meglehetősen változó, akár évről évre, attól függően, hogy éppen mit érzek közel magamhoz. Bach szinte mindig ilyen, a romantikában is van jó pár hasonló, általam kedvelt szerző. Mozartot nagyon szeretem, őt azonban orgonaműveiről ismeri a zenetörténet. A XX. századiak közül talán Francis Poulenc-et emelném ki. Igen izgalmas tud lenni számomra a jazz, mert így lehetőségem nyílik arra is, hogy az amúgy megszokott kereteken túllépjek.

- Pécsett több egyházzenei koncertsorozat ötlete kötődik a nevéhez, templomon belül és kívül egyaránt.
- Az orgona-sorozat ötlete adta magát, amikor a bazilikába kerültem, mivel abban az időben épp szüneteltek az ilyen jellegű rendezvények - az első műsorfüzet 1995 nyarán készült el. Majd e kezdeményezést próbáltam továbbfejleszteni: volt egy teltházas kamara-sorozatunk is a Szent Mór kápolnában. Aztán 1998-tól indult a nyaranta máig működő „Püspökvári Zenés Esték". A bazilika orgonájának felújítása alatt lehetőségünk volt a többi pécsi templom hangszereit bemutatni a közönségnek. Az Egyházzenei Fesztivál koncepciója pedig az, hogy az ezen résztvevők az egész éves műsorunkat hallgathatják meg néhány nap alatt.

- Hova fejlődhetnek ezek az elképzelések?
- Pécs rendelkezik talán a legkedvezőbb adottságokkal az itthoni orgonaművészet tekintetében. Az ország legjelentősebb ilyen hangszergyára is városunkban található, amellett, hogy a fővárost leszámítva a lakosság számához mérten nálunk fellelhető a legtöbb orgona. Elindítottunk egy „Orgonák városa" című pályázatot az EKF keretében, a Pécsi Püspökség millenniuma zenei szempontból is mindent vitt. Bízom benne, hogy 2010 után sem állnak le a kedvező folyamatok. Érdeklődéssel figyelem a készülő új koncertközpontot is, amelynek mostani terveiben, bár nem szerepel orgona, mégis több városvezető fogalmazott úgy, hogy elképzelhetetlen, hogy e nélkül épüljön meg.

- Nemrég érkezett vissza egy bulgáriai szereplésről, hogy fogadta az ottani közönség?
- Mivel az ország lakói a kereszténység ortodox ágát követik, egészen más a zene ottani liturgiai szerepe. Bulgáriában összesen nincs tíz orgona és bár minden évben hívnak vendégszereplésre magyar orgonistákat, óriás az érdeklődés. Olyannyira, hogy ott jártamkor az 1200 fős koncertterem teljes egészében megtelt. Azok, akiknek nem jutott hely, állva hallgatták a koncertet: láthatóan nagyon megérintette őket ez a fajta muzsika.