Az alábbiakban Pálúr János invitáló szavait olvashatják:
"Idei zeneakadémiai hangversenyemmel egy örömteli búcsúztatásra hívom meg a kedves érdeklődőket. Egy korszak valóban lezárul a Zeneakadémia épületének hamarosan elkezdődő kétéves renoválásával és gyanítom, hogy nincs közöttünk olyan, akit ne fűznének felejthetetlen élmények a Nagyteremhez. Az éppen velem egyidős Walcker orgona megépülését minden bizonnyal az üzembiztosság szempontjai indokolták, de művészeti színvonalban nem vetélkedhetett az 1907-es Voith hangszerrel. Ezért a felújítás után az eredeti orgona hangzásvilágának újbóli felidézése lenne a cél. Ez a szó szoros értelmében még a "jövő zenéje", de annyi bizonyos, hogy a Zeneakadémia rektora, Dr. Batta András napirendre vette az új orgona kérdését.
A koncert programját a zeneirodalom egyik legszebb életmű-összegzésére építettem fel: a Franck utolsó életévében született három korálfantáziára, melyet nagyon ritkán hallunk egy hangversenyen, viszont gyönyörű példája annak, hogyan kerüli el a szerző az olcsó csillogás és az értéktelen, de mutatós fordulatok világát és ad ehelyett páratlan zenei bölcsesség ihlette, magas szintű költőiséget és katarzist. Nem véletlenül tekintik Franckot a francia romantikus orgonazene atyjának. A nagy horderejű fantáziákat követőinek muzsikájával, mint miniatűr gyöngyszemekkel szeretném összekötni.
A koncert érdekességeit a második félidőre tartogatva Messiaen 1998-ban megtalált korai művét választottam, ami konzervatóriumi éveiben született és feltűnően a Dupré stílusjegyeket hordozza magában. A visszatekintés gondolatában létrejövő hangversenyt egy 18 évvel ezelőtti tanítványommal, Csillagh Katalin zongoraművésszel közösen zárjuk. A stilárisan már bevezetett Dupré-zenében a teljes g-moll zenekari szimfónia, szerzőtől származó zongora-orgona változata csendül fel."