|
Húsvéti orgonaünnep Kecskés Mónikával
Molnár Ágnes 2009.04.23. 09:59
Az orgonamuzsika iránt rajongó hallgatóként sokszor látogatok orgonakoncerteket. A templomi orgonakoncertek jellemzője, hogy általában kisebb létszámú hallgatóközönség előtt zajlik, a szakrális térnek megvan a maga varázsa, amelybe az orgona, mint hangszer szervesen beleilleszkedik. A templomi orgonakoncertek jellemzője még, hogy a koncertet adó orgonista a legtöbb esetben "láthatatlan", nehezebb a kapcsolatteremtés közte és a közönség között, mint egy hangversenyteremben.
Annak idején várakozással tekintettem a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermének orgonája felé, hiszen ez egy egészen másfajta helyszín, az itt zajló orgonakoncerteknek sokkal kevésbé van intimitása, mint a templomiaknak. Pont ezért nagyon kíváncsi voltam Kecskés Mónika Húsvéti orgonaünnep elnevezésű koncertjére, a művésznőt már számtalanszor volt alkalmam nagy sikerű, nagyon nehéz műsorú orgonakoncerten hallani, de mindeddig csak templomban.
Húsvét ünnepének gregorián szekvenciája, a Victimae paschali laudes volt az ihletője mind a Bach-korálelőjátékoknak, mind pedig Tournemire virtuóz, Maurice Duruflé által felvételről lejegyzett improvizációjának.
Bach G-dúr fantáziája (újabban Piéce d'orgue-nek is írják), hangzott fel első számként a fenti, mechanikus játszóasztalról. Stílusos, ugyan kissé puritán regisztrálást hallhattunk – a fantázia kezdő, gyöngyöző tizenhatod menetei kissé „elvesztek” ebben a hatalmas térben. Persze a fül hamar hozzászokik a kisebb dinamika tartományhoz.
A Christ ist erstanden korálelőjáték fényes, ünnepélyes hangzása után szinte vártam egy népes ünnepi evangélikus gyülekezet boldog korál-éneklését.
Ezt követte a Christ lag in Todesbanden korálelőjáték, amely a fantáziához hasonlóan virtuóz előadásmódot kívánt – ez maradéktalan meg is valósult.
Az első félidőt a fentebb már említett grandiózus Tournemire darab zárta. E lejegyzett improvizációból azt is megtudhattuk, hogy szerzője milyen hihetetlenül virtuóz és invenciózus művész volt.
Kecskés Mónika imponáló virtuozitással, biztos kezű formálással játszotta a darabot.
A koncert kezdetén érezhető elfogódottsága itt szinte teljesen megszűnt.
A szünet után felhangzó Haydn orgonamisében főleg a Benedictus tételben került előtérbe az orgona - külön kiemelném, hogy igen nehéz az előadó dolga az együttjátszásnál a jelentős akusztikai késést legyőzve "kamarazenélni" a zenekarral és a kórussal. A mutatós, nagyrészt virtuóz orgonaszólamot kiváló előadásban hallhattuk.
A művésznőnek több - nem orgonatechnikai - nehézséggel kellett megküzdenie. A Belvárosi Ferences templomban ugyan kiváló orgonának örülhet, amely nagyorgona, de a Művészetek Palotájához képest mégis csak szerényebb. Ugyan a koncert elején érezhető volt némi elfogódottság, ahogyan a játékát kísérő tapsot, sikert eleinte fogadta, de ez a koncert folyamán változott, a játékán pedig egyáltalán nem érződött.
Kecskés Mónika sikeres koncertet adott. Technikailag vitathatatlan a tudása, a képessége, és a koncert hangulatában is képes volt arra, hogy a húsvéti ünnepek lezárásaként nagyon szép élménnyel ajándékozza meg a közönséget.
2009. április 13. 19.30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) Műsor: J. S. Bach: G-dúr fantázia, BWV 572, Christ ist erstanden, BWV 627, Christ lag in Todesbanden, BWV 718, Mendelssohn: f-moll szonáta, op. 65, Nr. 1, Tournemire: Victimae paschali, Haydn: Nagy orgonamise, Hob. XXII:4, km: Zádori Mária, Schöck Atala, Megyesi Zoltán, Kovács István – ének, Nyíregyházi Cantemus Kórus (karigazgató: Szabó Soma), Erdődy Kamarazenekar, vez.: Rácz Márton
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
