Liturgikus orgonajáték- és improvizáció-mesterkurzus Debrecen (2008. november 13-14.)

Selmeczi Vilmos  2009.04.23. 09:54

A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar orgona tanszaka meghívta Kovács Róbert Bécsben élő magyar orgonaművészt, hogy a liturgikus orgonajáték és improvizáció témájában tartson egy kétnapos mesterkurzust.
Az előzetes kiírás szerint kezdő és haladó orgonisták, egyházzenészek is jelentkezhettek – én kíváncsi voltam arra, hogy a rögtönzés (akár profán, akár liturgikus keretek között) mennyire tanítható.
A délelőtt 9 órakor kezdődő előadás a Zeneművészeti Kar Liszt Ferenc termében volt, ahol Kovács Róbert a koncertterem orgonáján illusztrálta az előadását.
A bevezetőben az orgonán történő improvizáció rövid történeti ismertetését hallhattuk, valamint hogyan vált a kezdetben igencsak profán hangszer a keresztény egyház „édes gyermekévé”.
Az orgonazene fénykorában – kora barokk, érett barokk időszakban – a rögtönzés az orgonista ”mindennapi kenyerének” számított. Ez sajnos az idők során részben elfelejtődött, de a későbbi korokban is voltak orgonista-zeneszerzők, akik igen magas szinten művelték a rögtönzés műfaját. Kovács Róbert Anton Brucknert említette, aki bár egész életében orgonistaként működött, inkább improvizációs hangszernek használta az orgonát (igen kevés orgonaművet hagyott ránk, azokat is fiatal korában írta).
A kurzus gyakorlati része egy ismert adventi dallam (Harmatozzatok ÉE. 3.) különféle feldolgozási lehetőségeinek szemléltetésével kezdődött. Magam sem gondoltam volna, hogy ennyi egyszerű lehetőséggel is élhetünk, akár egy egyszólamú, meditációszerű rögtönzés esetében.
Ezután a különféle többszólamú technikákat szemléltette az előadó a biciniumtól (2 szólam) kezdve a bonyolultabb harmóniai és formai megoldásokkal élő szabad improvizációig.
A délelőtti előadás „záróakkordjaként” Kovács Róbert egy szép, szabad improvizációt játszott az Allein Gott in der Höhe sei Ehr’ című koráldallamra.

A délutáni, gyakorlati rész a Bolyai utcai református templomban folytatódott. Itt a hallgatók játszottak megadott dallamra különféle rögtönzéseket.
Többen is igen biztatóan oldották meg a feladatokat, de kiemelkedett a mezőnyből Virágh András Gábor, aki nemcsak kitűnő fiatal orgonista, hanem zeneszerző szakon is tanul. Persze mondhatná valaki, hogy „így könnyű”, hiszen a zeneszerzési stúdiumok igen sokrétű elméleti képzettséget nyújtanak, de rátermettség és fantázia is szükséges a jó rögtönzéshez.
Számomra az volt érdekes, hogy egészen egyszerű eszközökkel, a mindenkiben meglévő kreatív fantáziát „előhíva”, igenis fejleszthető és megtanulható a rögtönzési technika.
Persze ahhoz, hogy valaki „csak úgy” odaülve az orgonához művészi improvizációt játsszon, ahhoz hosszú rutin és sok gyakorlás szükséges.
Remélhetjük, hogy az örvendetesen szép számban ott lévő aktív hallgatók között lesz pár olyan is, aki Koloss István vagy Pálúr János szintjén műveli ezt a szép nemes hagyományt.

Bár a kurzus másnapján már nem tudtam részt venni, azonban így is érdekes volt az előadás.
Ahogyan hallhattuk, a liturgikus orgonajátékot és az improvizálást éveken keresztül tanítják a bécsi – manapság a budapesti – Zeneakadémián, de egy ilyen rövid kurzus keretében is lehet tanulni és ötleteket kapni.

Köszönet Kovács Róbertnek az előadásért és az ihletett rögtönzésekért, nem utolsósorban a szervezőknek a lehetőségért!